Teli van az éter, a kollektív tudat a szeretet a szerelem gondolataival, az érzelmekkel, az érzéssel.. szinte tapinthatóan :) Megérintett és persze annál is inkább, mert szerelmetes vagyok és én is ott pörgök, forgok teljes valómmal a lélek táncában, az érzésben. És mert megérintett, még valami történt, emlékezni kezdtem.. mert minden most van, a jelenben..

Új Világ, új föld, új ember… a változásokról 2010. május

Néha megadatik a kegyelem állapota és bepillantást engedünk magunknak Isten gondolataiba.. ha kérjük.. ha a csend teret enged nyitni bennünk. Régen szóltam innen, bár nem volt nap, hogy ne éreztem volna meg, de elfordultam.

Hosszú volt az út, fáradtságos és fájdalmas és néha boldogságos is, ha megálltam, ha azt mondtam elég már.. meddig még ? Isten huncutul megajándékozott a kegyelemmel.. és azt mondta, ameddig te akarod így.. – Nos, jó ! Legyen. Ilyenkor feladtam, - nem akarok már semmit, csak békét.. és már azt sem akarok.. és akkor megkaptam.. és láttam, hogyan csiszolt formált az élet, egészen odáig, mint a köveket a víz.. és tudtam hálás lenni..

Egy éve ilyenkor zarándokútra készültem és ünnepre. Csíksomlyóra a nagy találkozásra, magamban magammal, - egy rég elfelejtett részemmel, akiről sejtettem, hogy van, de nem tudtam, csak pörgő forgó megfoghatatlan és felkavaró érzelmek jelezték - és Istenanyával, Babba Máriával, a mi Boldogasszonyunkkal..

A találkozás megtörtént.. és azóta (is) csendben vagyok, csak néha szólok hellyel - közzel, de erről nem tudok.. bennem van, hordozom. Megpróbáltam beszélni róla, de megértettem, az ő eszköze nem a szó.. a szavak néha épp elrejtik a lényeget.. üresen konganak és profánok, csak szavak..Aki járt ott és hasonlóképpen, tudja ezt.

Miért vettem természetesnek, a hírelés ellenére, hogy lehetelen, a templom mégis tárt kapukkal várt, hogy szabad volt az utam és megérinthettem Babba lábait.. ez csak jóval később villant át az elmémen, az úton fel a Somlyó hegyre, még napkelte előtt, hogy onnan köszönthessem a Napot. Hogy miért jutott eszembe a lélegzetvesztő emelkedőn, ahol minden erőm elfogyott a szo-ham mantra, ami azután könnyedén felsegített .. miért éreztem fenn, fontos, hogy a "szenvedés" kápolnát kilencszer körbejárjam, mintegy imádságként.. ma sem tudnám megmondani..   

" Megérkeztem.. Hazaérkeztem.. " Ott, Babba lábainál akkor ez volt a egyetlen gondolat és azután már ez sem, csak az érzés, a mindent elsöprő beolvadás, a kegyelem állapota .. és ez velem maradt.

A legbelső indítékom, motivációm Jézus és Mária szent szakrális szerelme vonzott oda, hogy miért van ez bennem, ma sem értem, de majd megértem egyszer...

Igen, egy új élet, új világ lehetősége is benne volt, mint lehetőség. Mindent felszámoltam, lakást, munkát, a maradék holmimat a gyerekeimre és az ismerősökre bíztam, útra keltem egy új és ellenállhatatlannak tűnő szerelem vonzásában, amit vágytam ... és amire nem voltam készen, nem lehettem, mert nem volt az enyém, mert nem erről szólt az egész, csak úgy hittük vagy szerettük volna hinni, de ami felülírta bennem a megmagyarázhatatlan régi félelmeimet ettől a zarándok úttól, amit egészen addig nem is tudtam átlépni.

És azután vállaltam a csalás vádját, hogy a lelkemhez hű maradhassak.. ahhoz, akivé az évek során lettem.. és ahhoz, aki akkor még voltam.. a múlt árnyékaival bennem és benne is.. és csalódást okoztam és fájdalmat, és tudtam mit teszek és nem tudtam másképp tenni.. nem tudtam feladni és megtagadni magam.. és ez még ma is él benne, és nekem is fáj.

Annak ellenére, hogy az egyik legnagyobb tanítás, felismerés az volt, hogy az emberiségnek nincs szüksége a szenvedésre, de ezt választja az ember a tudatlanságában, mert ezt tanították meg vele és ő elhitte.

Talán egyszer elengedem ezt is és megbocsájtom magamnak.. és akkor csak az emlékek szépsége marad.. és a funtinelli boszorkány öröksége "aki engem ölel, meghal"..

Akkor mi még nem tudtunk meghalni a múltunk számára.. hogy újjá születhessünk a jelenünkre, talán ez történt.. és biztosan így kellett lennie, sok mindent tanulnom kellett és kell is még.. a gyerekeim elengedését.. az árnyékaimét, ki tudja még mi mindent.. "

És most ünnepre készülünk megint…

Boldogasszony anyánk a karjára vesz bennünket, azokkal a százezrekkel együtt, akik egy-ként ismét ott lesznek, ott leszünk mi is lélekben, és mert lesznek olyanok, akiknek eszébe fogunk jutni és a láthatatlan háló befog az összeszerető ölelésbe.

Ünnepre készülünk.. nagyobbra, mint amit elképzelni tudnánk.. és ünnepelünk, a saját előrelépésünket ünnepeljük.. mint az ausztrál bennszülöttek teszik, amikor tudják ismét elhagytak egy mérföldkövet a saját fejlődésük útján. Mert most minden a belső nagy átalakulásokról szól és minden ezt segíti, földön és égen és a külső világ lassan majd követi a belsőt !

Ráébredtem néhány összefüggésre.. súgtak ez két-ségtelen.. minden irányból és köszönöm az égieknek és a földönjáróknak egyaránt..

részlet "Judit Anyó Bölcsességei” című (a címet Dávid fiam adta ) gyűjtésből :) 

2010.május.22. Nagyszombat

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.