Van-e nekünk spirituális kultúránk ?
2010.12.13. 19:34
Játsszuk ma azt, hogy kinn kutyának se való idő van. Behúzódunk a kályha meleget és fényt adó bűvös körébe és mesélek. Ám előtte el kell mondanom senki hitét nem áll szándékomban se megkérdőjelezni, se felülbírálni, még kevésbé felülírni, csak mesélek innen bentről.
Egy kérdéssel kezdem a mesét.
Van-e nekünk spirituális kultúránk ?
Érdekes kérdés.. ? Legelőször az, hogy mi az, hogy spirituális kultúra ? Amikor „megtanítanak” bennünket a felnőttek, hogyan viselkedjünk a játszótéren, az idegen környezetben, nagyon nem tagadva meg az egyediségünket, ám mégis elfogadhatóan mások érzékenységét is figyelembe véve létezni, nos kultúrát „tanítanak”. Érdekes módon nem nehéz erre emlékezni, valahogy belülről jön. A mesék az ősi kultúra részei és olyan szellemiséggel bírnak, amik ennél sokkal többre emlékeztetnek, arra, hogy hogyan lehet a láthatatlan a szellemi vagy spirituális világgal összesimulva együtt élni a láthatóban. És hogy ennek szépséges szer-tartásai vannak, amiket csodás élmény átélni.
Vélhetően, ahogy a demokráciát „tanulnunk kell”, vagy a szexuális kultúrát, s minden mást, ami generációk hosszú – hosszú során át tabu téma volt, meg hétpecsétes titok,érzésem szerint a spirituális kultúránkra ugyanígy emlékeztetni kell bennünket. Persze ez a mai nyugati „civilizált” világban van így, keleten, meg a régi hagyományaikat őrző „primitív” kultúrákban ez természetes maradt, ahol mindig is az ehhez kapcsolódó mesék adták tovább ezt a tudást generációról – generációra. Ettől is mindig vigyorognom kell, ki is a primitív ? Az az ausztrál bennszülött sámán, aki áténekli áttáncolja magát a Kuramanon a Soha-soha földön, tévedhetetlenül megleli a vizet, pedig nincs se iránytűje, se mobiltelefonja útvonaltervezővel és se tv-je se internete mégis többet tud a világról mint mi, igaz csak egy ágyékkötőben van és angolul se beszél, de ha ért anélkül is ? :).
Az útvonaltervező még a Szabadsághídtól a Vajdahunyad utcába se bírt elvinni rendesen, ami két villamosmegállónyi távolság, s ott mondta kanyarodjunk be, ahol nem lehet, és csak újratervezés.. újratervezés.. újratervezés.. elakadt a lemez :).
Lehet vicces, vagy a velem született felforgató lázadásomból fakad, de azt tartom, semmit se tanulunk senkitől, ami igazán fontos, mint ahogy senki se gyógyít bennünket, mindössze az emlékezetünk nyitja meg valami módon, mert minden tudás bennünk van, öröktől fogva. Ahogy senkibe kívülről semmit nem lehet beletenni, a forma nélküli világból származót, az vagy ott van vagy nincs. Ez valahogy bennem mindig is jelenlévő igazság, mint az ismert teremtés történet valószínűtlensége, bár ezt tényleg megpróbálták megtanítani nekem, hát nem sok sikerrel :).
Ahogy a világra eszmélő gyerekként nem értettem, miért kell jónak lennem, hogy szeressenek ? Miért kedveskedik velem a szomszéd néni, miközben egész mást gondol és legszívesebben jól nyakonvágna, mert leettem a szilvafáját, igaz, arról az ágról ami áthajlott hozzánk, na jó kicsit pipiskedtem is odaátra ? Miért van kiírva a temetőre hogy Feltámadunk... a szomszéd kisgyerek az rendben van, de a nagymamája, aki olyan öreg volt, hogy menni se tudott, ő minek, hogy tovább szenvedjen ? Hogy Jézus aki jó volt, miért van felszegezve arra a fára ? Meg Isten látja a bűneimet és majd jól megbüntet, ha nem bánom meg, pedig, akit én tudok esze ágában nincs ilyet tenni és akkor meg hogy is vagyok én megváltva ? Ezekre bizony nem kaptam választ, de a tisztelendő atya jól kidörögte magát a templomban, a hittanórán, nem is vágytam többet a környékére se. Inkább a saját válaszaimat keresem meg, így éreztem.
Ott van mindjárt az istenképem, láttam volna sokáig ősz hajú, kék szemű, szakállas mosolygó bácsinak, de valahogy sose ment ez nekem. Meg hogy fenn van a Mennyben, mikor azt is mondták és éreztem is, ott van bennetek és körülöttetek. És márpedig ha Isten a saját képére formált, teremtett, ami ugye nem azt jelenti Isten ember formájú, tán eddig már eljutottunk J, valószínű inkább arról van SZÓ, méghozzá mágikus szó, hogy minden mást is odarakott belénk, ami nem a forma világának a része, ám az övé . Állítólag a teremtőtársként teremtett Angyali Sereg egy része be is lázadt, mikor a Jó Öreg Atya-Anya, azt találta mondani nekik : szolgáljátok ŐT. A lázadó FőAngyal, épp Sataniel ( Fényhozó), kérdezte dühösen : miért szolgálnánk, mivel több EZ, mármint az ember, - aki akkor még szintén nem nélküli - nálunknál ? És ez is érdekes, honnan van benne a lázadás szelleme, az ítélkezés, a harag, a különválasztás, egy Fényhozóban ?Ez is jó kérdés, nem ? Tán a teremtésbe hiba csúszott volna ? Isten az egy-etlen AKI tökéletes, akkor a teremtése is az, igaz ? Akkor lehet ebben esetleg valami csepp szándékot sejteni ?
A mese mindenesetre úgy folytatódik, hogy a lázadóknak bukniuk kell, mint mindig ez is történelmi példa. Hová is ? Kapnak egy bolygót, vagy egész csillagképet, valahol a periférián, de mégis elég közel, hogy a felügyelet megmaradjon ?( Lehet ez a mai napság emlegetett Lant csillagkép.. ) Ám előbb még történik valami… Az a bizonyos alma a tudásfáról, meg az első Nő története, amit aztán szintén örökérvényű bűnként Évára és ebből eredeztetve a nőkre oszt ki a fáma. És itt megint csepp kérdés, ha egy levél nem hullhat le a fáról a Teremtő tudomása nélkül, hogy van tengernyi ideje a Kígyónak meggyőzni a tudatlan nőt, egyen már az almából s erre aztán még szintén gyanútlan Ádámot is van ideje a már „tudó” Évának rászedni ? És a Teremtő csak ezek után eszmélne, s mutatva a haragot ( szóval benne is lenne ? :) ) zavarná az első belőle teremtődött akkor már emberpárt erre a szépséges kék bolygóra büntiből s mondaná szaporodjatok, sokasodjatok .. és hajtsátok uralmatok alá ?
Esetleg, mert nektek csináltam játszótérnek, persze ez nem hangzott így el, vagy ki tudja, ott voltunk ? Naná, hogy ott. Csak elfelejtettük. Ahogy azt is, mivégre vagyunk itt, azt is, hogy kik vagyunk MI.
Viszont itt vagyunk. A nagy játszótéren, nevezhetjük színpadnak is, így még jobb. Zajlik a játék. És mi lenne, ha Hamlet, vagy Rómeó és Júlia minden este vagy a matinén tényleg meghalna ? Ki játszana holnap ? Na, ugye ? Nekünk se kell, szerintem. Ahogy nem haltunk meg a szerepjátékainkban se, se a sárkány, se a boszi, a királylány és a királyfi meg perszehogy nem, éltek boldogul míg meg nem boldogultak. Pedig milyen komolyan játszottunk, nem is eszméltünk belőle, csak mikor vacsorázni hívtak, és bizony nem szívesen, pedig sejtettük, mikor ránk esteledett, így lesz !
Szóval valami fontos, értelmes dolog, ami miatt itt vagyunk, amit egy tökéletes intelligencia alkotott, de már túl vagyunk a szürkületen, esteledik erősen, ma és nagy általában is. Fényt kell gyújtani már és majd holnap folytatom :).
Addig még egy - egy részlet a kedvenc mozimból... Ausztrália :)
Szerző: whitemagica
3 komment
Címkék: mese szeretet (1) új ember spiritualitás új föld civilizáció új világ primitív kultúrák
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
whitemagica 2011.01.17. 20:48:49
Bio-Ritmus 2011.02.09. 11:39:37
ritmusakonyhaban.blog.hu/2011/02/09/ujabb_dij_1