Üdvözlet
2010.12.11. 08:44
Köszönöm, hogy itt vagy... és lehetőséget adsz magadnak-nekem. A vállalt feladat alkalmassá tesz, és szándékomban áll a legtöbbet adni neked-magamból, vagyis abból amire inspirálsz. Elöljáróban csak annyit : ne vedd túl komolyan magad, én sem teszem :) Ne is higyj semmit, senkinek, nekem se.. csak maradj kíváncsi, nyitott, ha emlékszel még milyen volt gyermekként rácsodálkozni az új dolgokra, amiről valahonnan tudtad, nem is olyan új, csak a nagy "komoly" felnőttek magyarázták be maguknak és próbálták neked, na több kevesebb sikerrel...
Szóval játszani hívlak, tapasztalni derűvel és a gyermek komolyságával.. ez épp elég :)
Ha nem érted a szöveget nem baj, emlékezz régen a képeket nézegetted a meséskönyvben, ha meg érted is már tudsz "olvasni" az is jó..
Várlak a "játszótéren" legközelebb is .. nagy szeretettel.
Szerző: whitemagica
7 komment
Címkék: isten lélek szeretet erő párkapcsolat női önismeret új ember spiritualitás új föld felébredés új világ lélekhang lélekgyógyítás
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
whitemagica 2010.12.11. 09:58:31
kismuk53 2010.12.11. 21:08:31
kismuk53 2010.12.11. 21:10:09
kismuk53 2010.12.11. 21:12:47
Ráébredni az élet csodájára, arra ami körülvesz bennünket, a "kis" dolgok ajándéka, hogy amit természetesnek veszünk azt ne akkor értékeljük, amikor esetleg elveszítjük.
szkágica 2010.12.13. 11:51:32
kismuk53 2010.12.13. 21:20:20
S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki? És mégis várod.
(Márai Sándor: Az igazi)