Köszönöm, hogy itt vagy... és lehetőséget adsz magadnak-nekem. A vállalt feladat alkalmassá tesz, és szándékomban áll a legtöbbet adni neked-magamból, vagyis abból amire inspirálsz. Elöljáróban csak annyit : ne vedd túl komolyan magad, én sem teszem :) Ne is higyj semmit, senkinek, nekem se.. csak maradj kíváncsi, nyitott, ha emlékszel még milyen volt gyermekként rácsodálkozni az új dolgokra, amiről valahonnan tudtad, nem is olyan új, csak a nagy "komoly" felnőttek magyarázták be maguknak és próbálták neked, na több kevesebb sikerrel...

Szóval játszani hívlak, tapasztalni derűvel és a gyermek komolyságával.. ez épp elég :)

Ha nem érted a szöveget nem baj, emlékezz régen a képeket nézegetted a meséskönyvben, ha meg érted is már tudsz "olvasni" az is jó..

Várlak a "játszótéren" legközelebb is .. nagy szeretettel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bio-Ritmus 2010.12.11. 09:40:17

Szuper! Jó a kezdés!

Válasz erre 

whitemagica 2010.12.11. 09:58:31

@Bio-Ritmus: Bízom benne a folytatás is azzá lesz :)

Válasz erre 

kismuk53 2010.12.11. 21:08:31

Köszönöm, hogy gondoltál rám,,

Válasz erre 

kismuk53 2010.12.11. 21:10:09

Ha közömbösek vagyunk a tánc művészetével szemben, akkor nem értettük meg, nemcsak a fizikai élet magasrendű megnyilvánulásait, hanem a lelki élet magasrendű szimbólumát sem."

Válasz erre 

kismuk53 2010.12.11. 21:12:47

Itt és most, ebben az időben lehet valaki boldog, elégedett, harmóniában önmagával és a világgal.
Ráébredni az élet csodájára, arra ami körülvesz bennünket, a "kis" dolgok ajándéka, hogy amit természetesnek veszünk azt ne akkor értékeljük, amikor esetleg elveszítjük.

Válasz erre 

szkágica 2010.12.13. 11:51:32

Várom a folytatást Tesókám.Ölellek

Válasz erre 

kismuk53 2010.12.13. 21:20:20

Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami.
S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki? És mégis várod.
(Márai Sándor: Az igazi)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: